Fájó szívvel jelentem be, hogy konyhánk szegény vízcsapja, illetve annak kis tekerennyűje, tragikus hirtelenséggel eltávozott közülünk. Az aktív eutanáziában Gergő működött közre, de az esettről részletesebben, nem kívánt nyilatkozni az orvos-beteg intim viszonyra való tekintettel. Azonban a helyszínen járva sikerült kideríteni, hogy a tekerentnyű után maradt űrt hamar sikerült betölteni.
Jó magyar szokás szerint sufni tunnnig módjára.
Lásd a képen.
Csap Tekerentyű élt: x évet
Nem rég megérkezett Matild a lakás legújabb lakója. Matild több mint valószínű Németországból érkezett, de nem túl bőbeszédű így csak tippelni tudunk. Ellenben képesek voltunk megállapítani, hogy Matild elég heves vérmérsékletű ahhoz, hogy már az első este maga köré csábítson egy igazi olasz dzsigolót (a jobbik fajtából). – Ennek a románcnak a fénynél is sebesebb létrejöttében, azért Gergőnek is nagy szerepe volt.
De nem is ez a fontos. Hanem, mikor a lakásba besütött ma reggel a napfény - illetve nem süt be a leengedett roló miatt. – szóval akkor arra az üzenetre keltem fel, hogy megint van kávénk.
